0. nap - Utazás és könnyed túra

A Fjällraven Classic vándortúrára való nevezésünk után, rövid időn belül megfogalmazódott bennünk egy teszt-túra gondolata. Egy teszté, amin kipróbáljuk magunkat és a felszerelést. Mivel mindketten koptatjuk már az Országos Kéktúrát egy ideje, nem volt kérdés, hogy ezt, a mindkettőnk számára hiányzó szakaszt járjuk be Visegrád és Dorog között.

Egy júniusi szombat délután, miután letettük azt a bizonyos lantot, nyakunkba kaptuk a lábunkat és nekivágtunk a világnak. Győrből autóval közelítettük meg a visegrádi kompot, kipakolnak minket, az autó nem marad itt. Begyűjtjük utunk első bélyegzőjét, majd igazi júniusi kánikulában kezdjük meg az emelkedést a fellegvár irányába. Lassan bandukolunk, ide-oda dülöngélünk a hátizsák súlyától, néhol lövünk egy-egy képet a fák között kibukkanó Dunáról és az elkövetkezendő nehézségekről merengünk.

A várnál igazi szombat délutáni forgatag, sramlizene, igényes és igénytelen szuveníres boltok, kirándulók hada fogad minket. Iszunk egy kis vizet a kútnál és megyünk is tovább. Célunk a Fekete-hegyi réteknél vár már ránk, itt terveztük eltölteni az éjszakát, az egyik kiépített pihenőnél.

Pecsételünk a Nagy-Villám rubrikába az étteremnél, ahol épp egy zárt körű rendezvényre készülnek. Kérésünkre megmutatják hol szolgálhatjuk ki magunkat és már ott sem vagyunk. Innentől már kellemes sétaút a rétekig, még egy geoládát is begyűjtünk. Berendezkedünk a pihenőnél, sátorállítás, tűzrakás a kiépített helyen, vacsora. Igazi forró júniusi kánikulára számítottunk a túra előtt, ilyenkor gyakorta van tűzgyújtási tilalom az országban, mi informálódtunk a túra előtti napon, hogy meg ne szegjünk bármiféle tilalmat.

1. nap - Fel Dobogókőre!

Vasárnap reggel gyönyörű időben vágunk neki a hullámvasútnak. Papréti-erdészház, Pilisszentlászló, Sikárosi-erdészház, Dobogókő és egy kis kitérő a Rezső-kilátóhoz - ez az útvonalterv mára. Szerencsére vételeztünk egy kis vizet indulás előtt a Nagy-Villám közelében található artézi kútból, a nagy melegben gyorsan fogy...

A Borjú-főnél gyönyörködünk a panorámában és geoládázunk. Az útvonal tetszik, izgalmas erdei ösvény.

Ebédidőben érünk Pilisszentlászlóra, ki is használjuk az alkalmat és letelepedünk a Gesztenyés sörözőben. Előző este legénybúcsú volt a helyen, szegény pultos hölgy még a nap közepén is a romokat takarítja. Hideg elemózsiát eszünk, ma és még 4 napig. Vacsorára főzünk csak magunknak meleg ételt.

Nehéz elindulni teli hassal, nagy hátizsákkal, a forró aszfalton, de még messze van Dobogókő. Apropó hátizsák, két Osprey hátizsákot is tesztelünk most (őt és őt), ezekre külön figyelünk, milyenek éles helyzetben.

Sikárosi-erdészház előtt kirándulók kutyái rontanak felénk nagy vehemenciával. Hangosabb parancs a gazditól és megússzuk az élve elfogyasztást. Sikárosi-erdészház, pecsét! A pecsétes doboz szépen szervült az öreg fába, a bélyegző lenyomata szép.

Bélyegzünk és megyünk, nem állunk meg pihenni, innen már közel a csúcs. Dobogókőn a szokásos hétvégi tumultus. Betérünk a turistaházba több céllal: pecsét, sör, leves. Jó pár évvel ezelőtt jártam itt először a kiszolgálás és az egész miliő változatlan. Fapados, sőt, pokróc. Azt hiszem Dobogókő egy sokkal színvonalasabb turistaházat érdemelne, személyzetestül, miliőstül, mindenestül... A pecsét állapota is hagy kivetnivalót, pedig itt viszonylag egyszerűen lehetne pótolni, javítani. Aki teheti és épp nyitva találja, a Turista Múzeumban bélyegezzen! Megéri.

Átballagunk a Rezső-kilátóhoz, felállítjuk a sátrat, berendezkedünk. Mivel két napja nem fürödtünk, felszereljük a tábori zuhanyt és a Dunakanyar éjszakai panorámájával lezuhanyozunk.

2. nap - A nem találunk megfelelő sátorhelyet és megyünk, amíg nem lelünk - napja

Reggel persze ezt még nem tudtuk. Helyette, valami idegen neszezésre kelek a kilátónál. Egy barát ül az egyik padon és a panorámában gyönyörködik. Üdvözöljük egymást majd nemsokára, ő nagyon diszkréten távozik. Összeszedjük a túracuccot, gyors reggeli, MA baker szelet és némi instant kávé és folytatjuk az utat. Dobogókő alatt találkozunk először az ónos eső pusztításával. Mintha egy óriás marokkózott volna, öles fák fekszenek mindenfelé. Ámulunk és bámulunk.

A Zsivány-szikláknál hiába keressük a geoládát, kidőlt fák között, a meredek hegyoldalban nem járunk sikerrel. Rövid úton Pilisszentkeresztre érünk, itt pecsételni kell. Sikerül precízen végigjárni a láthatóan friss KÉK jelzést, amivel anélkül átmennénk a településen, hogy bélyegzünk. Visszafordulunk hát és az OKT útvonalától 200 méterre a Felső kocsmában bélyegzünk. Most jön az út egyik legszebb része, a Dera-patak szurdokvölgye. Hidak, bedőlt fák, igazi vadregényes szurdok. Aki teheti nézze meg és járja végig!

Csobánkát nem érinti az Országos Kéktúra, mi kitérünk, hogy betérjünk. A falu főterén ebédelünk és nyújtózunk. 

Igen meredek kaptatón csatlakozunk be a KÉKbe és innen sem könnyebb, de szerencsére viszonylag rövid az emelkedő a Kevély-nyeregig. Szakad rólam a víz, az orromról az OKT füzetbe csöpög az izzadság. Meleg van, na. Egy rosszabb, régebbi fém- és egy újabb, jobb, gumis bélyegzőt is lehet használni igazolás céljából. Az eredeti terv szerint eddig jöttünk volna, kiváló sátorhely ez, víz nélkül. Mint fentebb ecseteltem elég meleg van, és erővel is jól állunk így úgy döntünk, megyünk tovább.

Mellőzzük az Egri Csillagok c. film forgatásának helyszínét és a Kéktúra által éppen csak érintett Pilisborosjenőre érünk. Vendéglátóipari egységet és folyadékot vadászunk, bemegyünk a település központjába. Megtaláljuk, amit kerestünk, pihenés és hidratálás a program. A kocsmában a helyi törzsvendégek épp az élet nagy dolgait vesézik ki, van aki a pultos hölgynek udvarol, szép is ez. Mivel úgy hisszük, innen már nem megyünk sokat, feltöltöm a tábori zuhany zsákját és a nyakamban plusz 7 liter vízzel vágunk neki sátorhelyet keresni.

...csak nem találunk. (Semmi sem elég jó, nagy tanulság!) Mi legyen hát? Menjünk tovább! Bécsi-út. Háááát, lehet van, akinek megfelelne, mi továbbmegyünk. Közben a kéktúra számomra eddigi legdemoralizálóbb kukoricásában megyünk végig, keményre döngölt földúton, érzésre ezer fokban, körülöttünk a civilizáció lábnyomai. Rozália-téglagyár, pecsét, leülök pihenek. Menjünk tovább, aludni kell valahol. Csúcs-hegyet kerüljük meg, majd fel rá. Sátorozásra ideális helyet keresek a térképen, talán a Virágos-nyereg az lesz. Kezdek befelé fordulni, nem kommunikálok, zanzásított fejjel kullogok. Nagyon-nagyon-nagyon sokára megérkezünk a rétre, óriási füves placc, már alkonyodik. Éljen! Örülni sem nagyon tudok, gyorsan eszek valamit, hogy feléledjek. Már a szokásosnak nevezhető esti rutin: sátrat felállítjuk, berendezkedünk, vacsora, és a nap nagyobbiknak tűnő részében cipelt, már kellemesen langyos vízzel letusolunk, utána megváltó pihenés reggelig.

Folytatása következik...