K100, Gerecse 50, Kazinczy, Roki 130, Mátra 115, Palóc Expedíció, Mátrabérc - ha már hallottál róluk és elszörnyedtél vagy épp lázba hoztak, akkor számodra sem ismeretlen, amitől olyan sokan idegenkednek és amit olyan sokan imádnak, mit kell tudni róla és mi fán terem: a teljesítménytúra?

TTT

Ez három té nagy segítség lesz a továbbiakban, kedves olvasó. Például definiálja a teljesítménytúrázást:

„A teljesítménytúra egy előre meghatározott útvonalon rendezett túra, ahol az útvonalon adott időn belül kell végigmenni.”

A teljesítménytúrázó világ megkerülhetetlen fóruma a Teljesítménytúrázók Társasága, mely összegyűjti, tájegységenként kategorizálja, nyilvántartja a hazai és már sok esetben a szomszédos országok teljesítménytúráit is. Online és nyomtatott túranaptáruk elsődleges forrása a túrázóknak. Ám nem volt mindig TTT, pontosabban nem volt 1991 előtt TTT...

Kezdetek

Az első magyar teljesítménytúra az 1981-től megrendezésre kerülő Kinizsi 100. A mintát a szlovákiai „stovkák" nyújtották, majd a táv feleződésével létrejött 1982-ben a mai napig óriási népszerűségnek örvendő Gerecse 50, Az 1980-as években egyre-másra születtek a tiszavirág életű és a sokszorosan megrendezett, mára patinás rendezvények. Az utóbbi években a Teljesítménytúrázók Társaságának évente megjelenő nyomtatott túranaptára már több száz túra leírását tartalmazza. 

Teljesítménytúrák napjainkban

Sokan azért tartanak a teljesítménytúráktól, mert nevükben szerepel az a bizonyos teljesítmény szó. Lehet egy teljesítménytúrát végigfutni és az elsők között beérni és lehet szintidőn belül 1 perccel utolsó energiáinkat mozgósítva „becsúszni". Lehet kényelmesen, ismeretlen ismerősökkel vagy barátokkal beszélgetve végigsétálni, és lehet magányosan, gondolatainkba révedve a számunkra ideális tempóban, feltöltődve teljesíteni egy teljesítménytúrát. Ami biztos, hogy a teljesítménytúra nem verseny! Mindenki megtalálhatja benne saját maga számára a teljesítményt, a célt, a miértet. Lehet cél maga a teljesítés, lehet cél az X időn belüli teljesítés és bármi, amit magunk elé tűzünk. 

matra115.hu

Kiknek ajánljuk?

Bárki elindulhat teljesítménytúrán egyesületi tagsági, előképzettség, túratapasztalat nélkül is. A legtöbb rendezvényen kedvünkre válogathatunk a számunkra megfelelő távú és szintkülönbségű túrák között. A túrák nehézsége széles skálán mozog a laza erdei sétáktól kezdve a kétszáz kilométeres több ezer méter szintkülönbséggel nehezített extrém erőpróbákig. Léteznek kifejezetten családbarát rendezvények, ahol a család minden egyes tagja kiválaszthatja és bejárhatja a számára legmegfelelőbb útvonalat, majd egymást bevárva és élményekkel feltöltődve térhetnek együtt haza. Előfordul, hogy a legfiatalabb teljesítő babahordózban teszi meg a távot és sok, fiatalokat megszégyenítő, nagypapa-nagymama korabeli túrázóval is találkozhatunk. 

Azok, akik nem kezelik biztos kézzel a tájolót és a térképolvasás csínját-bínját sem sajátították még el, kifejezetten örülni fognak, hogy a teljesítménytúra rendezvényeken a tájékozódásban óriási segítséget nyújtanak maguk a rendezők (táblák, itiner, pontőrök, telefonos segítség és a többi...)

Mit kapok a pénzemért?

A nevezési díjért cserébe - mely igen széles skálán mozog pár száz forinttól több ezer forintig - a rendezők biztosítják az útvonalat, vezető füzetet, úgynevezett itinert és a túra után vagy közben frissítőt adnak. Szokványos díjazás a kitűző vagy jelvény és a túra apropójával díszített oklevél vagy emléklap. Általában a túra nevezési díja egyenes arányban áll a túra nyújtotta szolgáltatások színvonalával. Ha informálódni szeretnénk egy túra szolgálatatásairól a TTT túranaptárából és a korábbi rendezések szülte élménybeszámolókból  (pl. itt olvashatsz néhányat) szemezgethetünk. Ugyan láttam már elrettentő példát, de jó ha tudjuk, hogy a teljesítménytúrák rendezői, önkéntesei szabadidejükből, úgynevezett társadalmi munkából tevékenykednek, az esetlegesen megtermelt hasznot a rendező egyesületek közhasznú céljaira fordítják.

Szükséges felszerelés

A teljesítménytúrázás kipróbálásához nincs szükség különösebb felszerelésre. Egy pár használt sportcipő, kényelmes ruházat és egy hátizsák elegendő belépő a teljesítménytúrák világába. Aztán az „evéssel" később megjöhet az étvágy. Minél többet túrázunk, annál hamarabb fog átalakulni felszerelésünk. A korábbi beázós cipő helyett komolyabb bakancsot vagy túracipőt szerezhetünk be, a pamut pólót lecserélhetjük technikai aláöltözetre és a kilométerek növekedésével már az iskolatáska hátának ventilációja sem biztos, hogy ki fogja elégíteni igényeinket.

A funkcionális öltözködésről itt, praktikus túra kiegészítőkről pedig itt olvashatsz bővebben. A ruházat legfontosabb kelléke egyértelműen a lábbeli, ami lehet túracipő, túrabakancs és terepfutó cipő is. A lényeg, hogy cipőnk kényelmes és a célnak megfelelő legyen.

A hátizsákunk legyen könnyű, jól pakolható és megint csak: kényelmes. Az sem árt, ha víztartály szállítására is alkalmas. Én az amerikai Osprey cég hátizsákjaira esküszöm, szép számmal találhatóak itt. 

Az adott tájegységre vonatkozó térkép vagy atlasz sosem árt és jobb félni, mint megijedni alapon nálam mindig van elsősegélycsomag is. 

Az enni- és innivaló témájában nem adnék tanácsot, ahány ember, annyi megoldás. Van, akinek a Kékestetőre felfele menetben a füstölt kolbász segít (menet közben és önmagában fogyasztva!!! - el is neveztük ezt a fajta energiapótló szert izotóniás kolbásznak) és van, aki a legmodernebb szereket és italokat favorizálja.