Fjällräven Classic vándortúrán jártunk Svédországban 2. rész

...3... 2...1...START!

Már zajlik a visszaszámlálás, még gyorsan lemérjük a felszerelést. Osprey hátizsákjaink teljes felszereléssel is a könnyűsúlyú kategóriába esnek, a mérleg mutatója előbb 14,5 majd 12,5 kilónál áll meg. „...3...2...1... START!” Remek hangulatban lódulunk meg a körülbelül 250 fős 4-es „start group”-pal. Számi népviseletbe öltözött népdalénekes, köszöntő beszédek, és a helyi műsorközlő remek zenéi alapozzák meg indulás előtt a jókedvünket. Mindenki mosolyog, rengetegen videóznak, fényképeznek és lassan áramlik a tömeg. Igazi népünnepély, ettől majd csak a célban lesz jobb, de arról majd később.

1. nap Nikkaluokta-Kebnekaise

Az első kilométerek olyan Gerecse 50 teljesítménytúrásak... tömeg. Mosolygós, svédes, külföldies tömeg kanyarog pallóról pallóra, hídról hídra, míg el nem érünk a Lapdånalds-ig.

Még csak 5 kilométert tettünk meg ideáig, de itt a legtöbben megállnak szusszanni és enni. Egy tó partján vagyunk, kissé borongós időben és beállunk a sorba rénburgerért. Ahhoz képest, hogy milyen sor volt előttünk pikk-pakk megkapjuk 130 koronás burgerünket. Nem tudnám megmondani, hogy mihez is hasonlít leginkább az íze, olyan vadhúsos, olyan rénburgeres, finom!

Indulunk tovább, hiszen aznap még el szerettük volna érni az első ellenőrzőpontot és onnan még tovább-tovább Singi felé.

Nyírfaligetek között, széles völgyben haladunk, jobbról és balról is gyors sodrású patakokon kelünk át, hidakon vagy pallókon lépdelve. Ha nem patakon, akkor kőtengeren vezet a palló és még itt a tél nyoma, még hógolyózni is tudunk. Gyönyörű, hazai viszonyokhoz szokott túrázó szemének szokatlan látvány. A kulacsot a patakokból töltjük újra, figyeljük a túratársakat és kedélyesen beszélgetünk.

A csapatból ketten „elszöknek”, őket majd csak az ellenőrzőponton érjük utol, de addig még elfogyasztjuk első ebédünket is. Gázfőző, gleccservíz, Real Turmat-féle instant túrakaja és egy kis csoki - hozzávalók lapp ebédre. A nap hol kisüt, hol elbújik, a hőmérséklet kellemes 15 Celsius fok körüli.

Az első ellenőrzőpont Kebnekaise fjällstation, Svédország legmagasabb csúcsa, a 2104 m magas Kebnekaise lábainál fekszik. Találkoztunk az úton olyan túratárssal, aki megmászta a Fjällräven Classic teljesítése közben! Jamboree hangulat, mindenfelé túrázók fekszenek, alszanak, esznek, beszélgetnek olyan, mintha egy nagyobb hazai teljesítménytúra befutójában lennék. Megkapjuk a pecsétünket és regisztrálnunk kell az ellenőrzőpont füzetébe (név, rajtszám, idő).

Mivel túl közel vagyunk még a rajthoz (17 km) és túl messze az e napra kitűzött távtól (25 km), ezért egy kis pihenő után utunkra indulunk. Egy bő hónap távlatából és az egész útvonal bejárását követően bizton állíthatom, hogy az első nap útvonala volt a legszebb része (számomra) túránknak. Kebnekaise után még egy ideig széles völgyben haladunk, mely egy elágazásba torkollik. Mi balra, a korábbinál egy sokkal szűkebb völgyben folytatjuk az utat, vörösesbarna törmeléklejtők és kopár sziklafalak között. Helyenként keresztezünk egy vadabb folyamot, ezeken szépen ringó függőhidak vezetnek át.

Esni kezd az eső, amit az erősödő szél az arcunkba hord. Gyors tanakodás után egy arra alkalmas helyen letáborozunk, megkezdődött az innentől mindennaposnak számító esti táborrutin:

Sátorállítás, szélfogók építése, fekhely előkészítése, főzés és vacsora, mosdás, átöltözés, alvás - szükség esetén szabadon variálható sorrendben.

2. nap Singi-Sälka

Indul a nap, reggeli táborrutin: ébresztő reggel 7 körül, mosakodás, reggeli, fekhely és a felszerelés elcsomagolása, sátorszárítás, sátorbontás-csomagolás, indulás - szükség esetén kötötten variálható sorrendben.

Ezen a napon elhagyjuk a Dag Hammarskjöld Nobel-békedíjasról elnevezett utat és addig járt völgyünkön át belefutunk a Kungsleden-be, a Királyok Útjába. Kora délelőtt már Singiben vagyunk, ahol „mindig fúj a szél". Valóban fúj, itt is és úgy általában amikor ilyen széles szélcsatornákban haladunk. Pecsételést követően kapunk egy kis souvas-t, vagyis pitába csomagolt krumplipürés, áfonyalekváros rénszarvashúst, mellé kávé vagy tea ízlés szerint. Aki szereti a IKEA-féle svéd gasztronómiát, a Fjällräven Classic-on is finomakat fog enni.

Minden nap kaptunk valami kisebb-nagyobb finomságot a rendezőktől. Első nap pogácsát, második nap az említett souvas-t, a későbbiekben pedig palacsintát és muffint. Ezeket helyben készítették külön konyhasátrakban a semmi közepén. Második ellenőrzőpontunk Singi például: körülbelül három, a svéd turistaszövetség azaz az STF, menedékházaiból és a hozzájuk tartozó épületekből álló (fatároló, budik) kis mini falu, mely kiegészült a Fjällräven Classic rendező sátraival.

Sälka-ig szomorkás időben bandukolunk, kíváncsian várva a szaunázási és az esetleges zuhanyozási lehetőséget. Mert itt nem csak a készleteket tölthetjük után, de ilyen sarkköri luxussal is kecsegtetnek minket a rendezők. Fürdési lehetőség a patakban, mely a menedékházaktól és a szaunától nem messze kanyarog. A szaunából alkalmasint - több-kevesebb ruhában - ki-kiszalad valaki és beleveti magát a patakba. A millió szúnyog okozta kellemetlenséget és az átöltözés, fürdés, felöltözés procedúráját is beleszámítva végül itt nem élünk a lehetőséggel, hanem folytatjuk utunkat.

Sok-sok keresgélés után egy kissé lejtős de gyönyörű helyen tábort ütünk. Második napunk végére értünk, a felszerelésünk egyelőre jól vizsgázott, fizikailag és mentálisan is kifejezetten jól érezzük magunkat. Holnap a túra legnehezebb része áll előttünk az 1140 méter magas Tjäktja-hágó.

Nézd meg az utazásról és a túra első két napjáról szóló képes-filmes beszámolónkat!